Amikor kislány koromban először hallottam Cartagenáról, mindig úgy képzeltem, mint ahol indiánarcú szépségek és kreol fiúk vegyes gyülekezete jár táncot vérpezsdítő latin dallamokra. Pálmafákat, hőségtől vibráló bambuszkunyhókat, vakítóan kék tengert láttam magam előtt. Aztán, ahogy idősebb lettem, úgy módosult a kép. A sok rossz hír hatására így lett lelki szemeim előtt kokainszagú veszélyes és titokzatos hely, ami hemzseg a bűnözőktől. Cartagena, teljes nevén Cartagena de Indias se nem a strandolni vágyók paradicsoma, se nem a drogbárók játszótere. Cartagena az a hely, amit egyszer kötelező látni, majd bele kell szeretni és vissza kell ide térni. Ahogy én is tettem.